Bence kezdeti lelkesedése bizony hamar alábbhagyott. Az első pár nap után nagyot veszített az óvoda iránti érdeklődéséből. A reggeli indulás vidám hangulatát felváltotta a görcsös ellenkezéssel párosult hihetetlenül találékony kifogáskeresés (erről még majd később, bővebben). Mikor láthatólag nem vezettek eredményre az egyszerű kibúvók, mint az "éhes vagyok, menjünk vissza enni", keresett újakat. Egy állandó eleme azért van ennek ötletbörzének, a játékos kis ház. Ebbe - a játékokat tartalmazó, raktárként szolgáló - épületbe ugyanis Őt nem engedik be. Kijelentette, hogy az óvónénik buták, mert nem hagyják, hogy szabadon garázdálkodjon odabent. (Félelmünk szerint ezt ebben a formában közölte is Velük.)
Hogy visszakanyarodjak történetünk elejére, a reggeli indulások jelentősen megnehezültek. Mivel időbeosztásunk miatt nekem jutott az óvodába vitel, én nyertem meg ennek a problémakörnek a kezelését. Aki esetleg még nem tapasztalta, annak elmondom, hogy az ordítva sírós gyereknél egy rosszabb van. Mikor odaadod az óvónő kezébe, lassan kihúzod a kezed a markolászó mancsából. Közben Ő a szemedbe néz, hangtalanul, egy világ fájdalmával a szemében, és a kicsorduló könnycseppektől homályos tekintetében ott a kétségbeesett kérdés, miért hagyod ott. Kedves leendő anyukák, és apukák! Ez a rész igazán embert próbáló. Kössétek fel a gatyákat!
Szerencsékre az indulás kínszenvedése enyhülni látszik az utóbbi napokban. Egyre kevesebb a kifogás, egy könnyebb az eljutás a óvodába. Az óvónénik már nem buták (a dadus még igen). Az elszakadás is jelentősen könnyebbedett. A legutóbbi nap már teljesen sírás nélkül sikerült, de azért a kéz szorítás, a szomorkás tekintet jelzi, hosszú út áll még előttünk a beszokásig.
Mazsolák a reggeli ötletbörzéből:
(felöltözve az udvarunkon) - Nagyon megéheztem. Kérek reggelit!
- Hívjuk fel a mamit, hogy jöjjön haza!
- Csak akkor megyek, ha megígéred, hogy ott maradsz velem.
(útban az óvoda felé) - Nem ebben a cipőben akartam jönni. Menjünk haza a másikért!
- Nem megyek, mert nem engednek be a kis házba.
Hát, nem cserélnék Veled, az tuti. Bencus nagyon tud könyörögni!!! De hátha egyszer beengedik a kis házba és akkor majd lesz kedve oviba menni! :D
VálaszTörlés