2012.04.07-t írjuk. Kora reggeli készülődés folyik éppen. Kibontom Bencét a pizsamájából, és konstatálom a tényt, hogy pelenkája ismét száraz. Nem lep meg különösebben, mert az elmúlt pár napban ez már többször előfordult. Bence közli velem, hogy Ő nem akar felvenni másikat. A felvetés ebben a korban már jogos - gondoltam magamban - de akkor vannak játékszabályai a pelenka nélküli életvitelnek. Az első, hogy most menjünk a vécére, leereszteni a fáradt "olajat". Benyó a legnagyobb természetességgel végzi el dolgát, ami a riói karnevál hangulatát idéző ünneplésbe csap át. Fura látni, hogy felnőtt, egészséges emberek hogy tudnak örülni egy pisilésnek. Amint az örömódák és puszik cuppanásának zaja elült, felöltözünk. Alsógatya (itt hagynék helyet egy későbbi fotónak - egyszerűen látni kell azt a fokhagymagerezd fenekecskét Villám McQueenes gatyában), melegítő és egy póló. Azért biztos, ami biztos, hónom alá csapok még pár gatyát, megindulunk lefelé. A reggeli játékot hirtelen félbeszakítva Bence az előre gondosan kikészített bilihez siet. Gatyát egyetlen mozdulattal lerántjuk róla, mintha egy chippendale showra készíteném fel. És a csoda megtörténik másodszorra is. Majd harmadszorra, negyedszerre is... Így kezdődött el Bencus pelenkázás nélküli élete. A lelkesedés, az öröm még azóta is tart, nem szegi kedvünket egy-egy félresikerült próbálkozás sem. Lehet, hogy a lakás különféle pontjain száradó alsógatyák lógnak, de a kukánk félig üres. Kisfiunk, mint már annyiszor tanúbizonyságát tette, az átmenet nélküli váltást híve.
 |
| Látjátok? Semmi pelenka. |
