Az út elején még örömmel kandikált ki a fejem mellől a háti hordó kényelméből. Majd egy negyedórányi gyaloglás után elunta, és többet nem volt hajlandó ülni benne. Így aztán Bencénk kézről-kézre járt. Vittem előbb én egy kicsit...
Cipelte Nóri is....
Miután összehaverkodott Feri kolegámmal, vitette magát Vele is...
Jól jött a pihenő a Holdvilág-árok forrásnál. A fekete leves csak utána következett. Visszafele, hegynek fölfelé, szintén vinni kellett. Vezetve, "gólya viszi a fiát", kézben, nyakban, és az utolsó szakaszon (mivel közben elaludt) vízszintesen ölben tartva.
A táborban aludt egy jót, aztán jöhetett az ebéd és a játék a sebtében berendezett játszótéren.
Ami végül a leginkább lekötötte a figyelmét, az Péter kollegám autós pólója volt. Ha tehette volna, elcserélte volna a sajátjára.
