2011. április 18., hétfő
Korunk gyermeke.
Szinte megszokott jelenség az elektronikai termékekkel teletömött világunkban, hogy gyermekeink hamarabb kezdik el azokat használni, mint azt mi gondolnánk, vagy épp szeretnénk. Történetünk főhősével, Bencével is így van ez. Egy szép napon elhatározta, hogy legújabb beszerzésű meséjét, a Chuggingtont fogja megnézni. Elkérte szépen a dvd lemezt, és a kis saját bejáratú, hordozható dvd lejátszóját. Bár főhősünk alig 2 éves, innentől már maga intézi a dolgokat. Kinyitja a lejátszó fedelét, behelyezi a lemezt (itt elkél egy kis segítség a lemez helyrepattintásához), lecsukja, bekapcsolja, és az esetlegesen megjelenő menüben rögtön nyom egy ok gombot, hogy elinduljon a mese. Ha aznap csak ennyi történt volna, nem született volna egy új bejegyzés. Ám most valami más történt. Érdeklődve figyeltem, hogy Benyó a film nézése helyett elkezd lázasan keresgélni. Felmászott az ebédlőben a székre, elhúzta a függönyt, elengedte, majd elkezdett lemászni. Meg is kérdeztem, hogy pontosan mit is keres. Erre csak annyit mondott: "Hát, nem tudom.". Említettem is Neki, hogy ahhoz képest elég intenzíven keresi, de mint később kiderült pontosan tudta, mit keres, csak nem tudta a nevét. Ezért felmászott az asztal túloldalán álló székre is, elhúzta ott is a függönyt, és végre meglelte, amit keresett. A bébiőr töltőjét!? Na, ezt meg miért kereste, fogalmazódott meg benne egy újabb kérdés, de már meg is kaptam rá a választ. A vezeték végét ugyanis elkezdte beledugdosni a dvd lejátszó megfelelő nyílásába. Ekkor vettük észre, hogy a lejátszó le van merülve, és logikus lépésként be akarja dugni, feltölteni. Miután magunkhoz tértünk ámulatunkból, odaadtuk Neki a lejátszóhoz való töltőt, amit szépen be is dugott a helyére. A 220-as részt már intéztem én, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem tudta volna megoldani azt is.
2011. április 15., péntek
2011. április 14., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










