A január hónap az elválasztás jegyében telt. Benyó erős függőségére való tekintettel, sokkal nehezebb dologra számítottunk. Eleinte csak a napközbeni etetéseket hagytuk el, aztán következett az esti, és éjszakai is. Mikor felmerült az igény Bencében, hogy egy kis anyatejet vegyen magához, és ezt esetleg szóvá is tette, akkor az alábbi praktikához folyamodtunk. Felsoroltuk sorba az unokatestvéreket, akik bizony már nem szoktak "cicizni". Minden egyes névnél külön kihangsúlyozva, hogy Ő sem, és Ő sem... Persze a mi kisfiunk már a második névnél rátapintott módszerünk gyenge pontjára és rákérdezett Borira. Na, igen. "Hamarosan Ő is leszokik róla" - mondtuk Neki, de ezek után már minden névnél visszakanyarodott Borihoz. Próbáltuk azzal is magyarázni az elhagyást, hogy Ő már nem baba, hanem kisfiú, és a kisfiúk nem élnek vele. Ennek gyakran az lett a vége, hogy éjszaka fél órán át hallgattam az ágyban fekve, ahogy Bence és Nóri győzködik egymást: "Nem. Baba.", "Nem. Kisfiú.".
Most már csak elvétve kérdezi meg, hogy kaphat-e cicit, és ilyenkor is könnyen elfogadja, hogy az már nincs. A neheze még hátra van. Leszokás a gajigajiról (lásd korábban).
