2010.12.30-án történt hajnalban, úgy 3 óra környékén. Bence köhögésére keltem. Szomorúan konstatáltam a dolgot, valószínűleg megfázott. Csak ez a köhögés valahogy más volt. Figyeltem egy kicsit a szobájából kiszűrődő hangokat. Baljóslatúak voltak. Átmentem hozzá, megnézzem mi van Vele. A látvány egyszerre volt rémítő, és szívbemarkoló. Bence az ágya közepén térdelt. Szárazan köhögött, sírt, és láthatóan küzdött a levegővételért. Gyorsan magunkhoz tértünk, és próbáltuk kitalálni, mi lehet a baj. Lenyelt valamit, és a torkán akadt? Vagy csak annyira köhög, hogy attól nem kap levegőt? Hívtuk egyből az ügyeletet, én közben átkutattam a szobáját, hogy találok-e valamit, amit lenyelhetett. Az ügyelet a telefonban halottak alapján egyértelműen egy számunkra eddig ismeretlen betegséget diagnosztizált. Krupp. Megnyugtattuk kis Bencénket, bebugyoláltuk jól, és kinyitottuk az ablakot, hogy hideg levegő jöjjön rá. Ettől aztán jobban is lett. Gyorsan magunkra kaptunk valamit, és irány az ügyeletes gyermekkórház (Heim Pál). Ott megerősítették ez bizony krupp. Bent is tartottak minket. Bencus, a helyzethez képes, jól tűrt mindenféle vizsgálatot. A hőmérőzést, a vérnyomásmérést, a vérvételt (bár a vért levevő nővérre ezek után mindig gyanakvóan tekintett). Szerencsénkre Bence állapota hamar javult, és 1,5 nap kórház után hazatérhettünk. Örömünk azonban otthon sem volt felhőtlen. Még napokig felriadtunk a legkisebb köhögésére is. Nem is tudtam nyugodtam aludni, amíg Bence külön aludt tőlünk. Aztán a tünetek szép lassan alábbhagytak, és már csak magunkat kellett kikúrálni a Bencétől elkapott vírusból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése