Híreink

Elmaradásunkat kell pótolnunk Bence életének néhány apró, ám annál fontosabb változásának közlésében.

Még augusztus vége felé (kb 26-án) áttörés mutatkozott a hasra fordulási hajlamában. Aki Bencét ismeri tudja, hogy korábban mindössze heti 1-2 alkalommal történt ilyen. Szándékosan írom, hogy „történt”, mert többnyire ilyenkor is a véletlenek egész sorozatára volt szükség, hogy ez megeshessen. Ám egy szép napon gondolt egyet, és 1 nap leforgása alatt 8 alkalommal is megtette. Tudatosan, készakarva. Azt nem mondhatnánk, hogy a sikerélménytől ittasan hangos kacagásban tört volna ki ettől, mert a hason lét továbbra sem tartozik kedvenc pozíciói közé, de már sokkal jobban tűri. Sajnos később ez a tendencia alábbhagyott. Most már jó, ha naponta 1-2 alkalommal átfordul.

Körülbelül a sárvári kirándulásunk idejére (szeptember 5) datálható mikor is Bencének megugrott az étvágya. Korábbi kísérleteink a gyümölcspép babánk szervezetébe juttatására rendre kudarcba fulladtak. A kis csibész mikro grammra pontosan annyi gyümölcspépet tolt vissza a nyelvével a szája szegletébe, mint amennyit mi próbáltunk megetetni Vele. Aztán megpróbáltunk tejpépet adni, és ez meghozta a sikert. Úgy habzsolta kiskanállal, mintha mindig erre vágyott volna. Ezek után megpróbálkoztunk még főtt krumpli péppel, és sütőtök péppel is, mindkettőt nagy élvezettel fogyasztotta. Mostanra napi 2 étkezés van kiváltva, este a tejpépből 200mg-ot is bevág. Aztán persze csak piheg jóllakottságtól.

Kellemes szokása, hogy etetések alkalmával is „magyaráz”, „énekelget”. Kanállal való etetés közben ez úgy néz ki, hogy betolunk egy adag pépet a szájába, eközben Ő mond valamit, és esetenként még fúj is egyet a végén, amitől a kaja vulkánkitörés szerűen repül szerte szanaszéjjel a szobában. Gondolkodtam már rajta, hogy veszek egy 20 négyzetméteres takarófóliát, leterítjük a szobában, és ezentúl annak a közepén fogunk etetni.