Történt a közelmúltban, egy szép hétvégi reggelen, ami egy annál dolgosabb éjszakát követett, hogy az óránkénti etetéstől megfáradt Nóri megkért, foglaljam le Bencét pár óra ereéig, amíg megpróbál valamicskét pótolni a kimaradt alvásából. Fogtam hát Hakapeszi urat, és átvittem a szobájába. Arra gondoltam az ölembe fogva elringatom Nóri szuper etetős székében. Eszembe jutott, pár nappal azelőtt milyen nyugtatóan hatott rá a gyerekzene. Odaballagtam hát a dvd lejátszóhoz, és bekapcsoltam, majd lehuppantam a székbe. Legnagyobb örömömre Bencus már le is csukta szemét, és elindult az elalvás rögös útján. Ekkor eszméltem fel. A dvd-ből ugyanis a várt gyereknóták helyett zenerégész kedvesem gyűjteményének legrégebbi darabjai szólaltak meg, ráadásul nem is igazán halkan. Az 50-60-as évek „legszebb” slágerei (mai előadók tolmácsolásában) rám közel sem hatottak olyan nyugtatóan, mint Bencére. Első ötletem az volt, hogy lejjebb csúszva a fotelben a lábujjammal kikapcsolom. Sajnos kiderült, a fotel túl messze van a szekrénytől, így ez nem fog összejönni. További problémát jelentett, hogy Bence minden egyes apró mozdulatomra reagált, felvetve ezzel a felébredés, ordibálás rémképét. Mire sikerült feltornásznom magamat a kiinduló pozícióba megfogadtam, hogy alkalomadtán első dolgom lesz odakészíteni a távirányítót. Ennek híján viszont valami használható ötletre volt szükség, amivel véget vethetnék szenvedéseimnek. Azt, hogy eltaláljam valamivel a kikapcsoló gombot, elég esélytelennek éreztem Ráadásul meg volt a veszélye, hogy az éktelenül csörömpölni fog. Egyetlen használható tárgyat találtam a kezem ügyébe akadók közt. Az etetéshez használt párnát. Elég puhának tűnt ahhoz, hogy ne keltsen zajt. Kezembe fogtam hát a párnát. Becéloztam vele a stop gombot. Összpontosítottam. Tudtam, hogy csak egy dobásom van. Próbáltam eggyé válni a céllal. Mikor elérkezett a pillanat, dobtam. Jaj, ne! A visszaléptetés gombot találtam el. Itt fel is adtam, megpróbáltam inkább megbarátkozni a feledés homályából feltörő muzsikákkal. A lényeg mégiscsak az volt, hogy Bence nyugodtam aludjon, és Ő nem is volt rest. Több mint 2 órán keresztül csak aludt, és aludt.

(A kép csak illusztráció.)