2009. április 22., szerda
2009. április 15., szerda
2009. április 11., szombat
Köldökcsonk
A képen jól látható, hogy a köldökcsonknak hűlt helye. Keddi aggodalmunk, hogy mi is lesz Bence egyre labilisabb, és sebesedő köldökcsonkjával, egy csapásra megoldódott. Az esti pelenkázásnál (04.08 szerda) derült ki, hogy a csonk már külön életet él.
2009. április 6., hétfő
Bence - Iceman
Bence hihetetlen "izgalomba" jött nagyijával való találkozása alkalmával.
Legutóbb talán akkor volt ilyen lázban, amikor körbevezettem a lakásban, hogy elmagyarázzam a különböző helyiségek funkcióit.
Legutóbb talán akkor volt ilyen lázban, amikor körbevezettem a lakásban, hogy elmagyarázzam a különböző helyiségek funkcióit.
2009. április 4., szombat
2009. április 3., péntek
Hív a kötelesség - egy baka levele.
Drága Szeretteim!
Amíg Ti ezt a levelemet olvassátok, én valószínűleg ismét kint vagyok a tűzvonalban. A 2-es számú hadtesthez osztottak be, az ellátókhoz. Gyakran küzdünk vállvetve a 1-es számú hadtesttel, a hadtáposokkal. Igen sok az éles bevetésünk, tegnap éjszaka is volt egy. Ilyenkor, mint általában, egy szirénaszerű hang figyelmeztet minket a harci helyzet fokozódására. Mi, a 2-esek, elsőként érkeztünk a hadszíntérre. Feladatunk egy Hakapeszi fedőnevű kiemelt személy ellátása volt. Sajnos még a táplálék-utánpótlás megérkezése előtt kiderült, hogy Hakapeszi úr védőruházata erősen sérült volt. Villámgyorsan nekiláttunk a védőruha kicserélésének. Közben befutott az 1-es hadtest is. Mi igyekeztünk megmutatni, mekkora tapasztalatunk van már az ilyen helyzetek kezelésében. A jobb kezemmel lehántottam a sérül védőfelszerelést, miközben a bal kezemben fogva a védőkrém tubusát a nagyujjam egyetlen mozdulatával távolítottam el annak kupakját. Büszkeségtől duzzadó mellkassal fordultam az 1-esekhez, akik elismerő bólintással nyugtázták hőstettemet, bár halkan megjegyezték, ha a tubust a védőruházat megbontása előtt kinyitom, akkor erre talán nem is lett volna szükség. Ez azért nem törte le harci kedvünket. Kisvártatva átadtuk a védett személyt a hadtápnak, így a helyzet hamarosan megnyugtatóan rendeződött. Remélem, az erőm kitart, és továbbra is büszkék lehettek majd hőstetteimre.
Amíg Ti ezt a levelemet olvassátok, én valószínűleg ismét kint vagyok a tűzvonalban. A 2-es számú hadtesthez osztottak be, az ellátókhoz. Gyakran küzdünk vállvetve a 1-es számú hadtesttel, a hadtáposokkal. Igen sok az éles bevetésünk, tegnap éjszaka is volt egy. Ilyenkor, mint általában, egy szirénaszerű hang figyelmeztet minket a harci helyzet fokozódására. Mi, a 2-esek, elsőként érkeztünk a hadszíntérre. Feladatunk egy Hakapeszi fedőnevű kiemelt személy ellátása volt. Sajnos még a táplálék-utánpótlás megérkezése előtt kiderült, hogy Hakapeszi úr védőruházata erősen sérült volt. Villámgyorsan nekiláttunk a védőruha kicserélésének. Közben befutott az 1-es hadtest is. Mi igyekeztünk megmutatni, mekkora tapasztalatunk van már az ilyen helyzetek kezelésében. A jobb kezemmel lehántottam a sérül védőfelszerelést, miközben a bal kezemben fogva a védőkrém tubusát a nagyujjam egyetlen mozdulatával távolítottam el annak kupakját. Büszkeségtől duzzadó mellkassal fordultam az 1-esekhez, akik elismerő bólintással nyugtázták hőstettemet, bár halkan megjegyezték, ha a tubust a védőruházat megbontása előtt kinyitom, akkor erre talán nem is lett volna szükség. Ez azért nem törte le harci kedvünket. Kisvártatva átadtuk a védett személyt a hadtápnak, így a helyzet hamarosan megnyugtatóan rendeződött. Remélem, az erőm kitart, és továbbra is büszkék lehettek majd hőstetteimre.
2009. április 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)