„Mami! Én nem tudok tovább várni.” - Gondolhatta magában a mi kis Bencénk. 2009.03.24-ét írunk, mikor is átvette az irányítást. Hajnal kettőkor kezdődött minden "egy kis szivárgással", és nem telt bele 13 órába se, hogy megmutassa magát teljes mivoltában. 14:54 a pontos ideje mikor Bence elhagyta a gazdatestet, és önálló kis lényként megkezdte földi pályafutását. A „kis lény” kifejezés egészen találó a több mint 2 héttel (április 9-re kiírt) korábban érkezett csöppségre, akinek méretei a számadatok ismeretében (2820 gramm, 52 cm) talán annyira nem is, de kézbe fogva mindenképp szürreálisnak mondhatók. A születés utáni gyors ellátás után rögtön a kezembe adták Őt. Mit is mondhatnék. Nehéz leírni azt az érzést. A szemembe összegyűlt könnycseppek fátylán keresztül kerestem Bencét a tenyerem valamely szegletén, hogy homlokára nyomhassam atyai csókom. Ez volt behódolásom első, de korántsem utolsó jele. (Endre az apuka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése