2009. március 31., kedd

Zsebtévé

Egyre gyakrabban tartunk Zsebtévé különkiadást. A főszerkesztő, és egyben az egyik főszereplő is, Bence. Jómagam Móka Miki szerepét fogom alakítani, de erről majd később. A műsormenet nagy vázlatokban a következő. Evés és büfiztetés után Bencus úgy tesz, mint aki alszik, én pedig úgy, mint akik ezt elhiszi. Óvatos mozdulatokkal visszahelyezem Őt a kiságyába. Bence már alig várja a pillanatot, mikor az altatás sikerétől megrészegülve hátat fordítok Neki. Előbb csak kis nyekegéseket, nyögdécseléseket hallat. Visszafordulok, megnézem, megsimogatom, elcsendesül. Ismét hátat fordítok, és talán még a szobaajtót is elhagyom, a nyöszörgés rögtön újra indul. Most taktikusan megpróbálok várni egy kicsit. A nyöszörgés erősödik, és néha átcsap sírásba. Feladom, visszamegyek a kiságyhoz. Előveszek egy textilpelenkát, feldobom a vállamra, kiveszem Bencét, leülök a székre, és magamra terítem Őt. Ekkor lényegülök át Móka Miki szerepébe. Gügyögök, gagyogok, próbálom elszórakoztatni az egyszemélyes gyereksereget. Ekkor Bence, mint aki érti, hogy elkezdődött a Zsebtévé, átalakul Hakapeszi Makivá. Aki látta már a Zsebtévét tudni fogja miről beszélek (aki nem, annak ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=IvYJycrOrH0). Bence hason fekve, nyitott szájjal fejelgeti a mi adaptációnkban a csoki helyett a mellkasom. Szinte hallom a mottót: "Hakapeszi, ha kap eszi". Amolyan Zsebtévés zárásként csak annyit mondok: "Véget ért a móka már, zárul Miki móka tára. De ha tetszett nemsokára visszavárhatsz. Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, s valahány név a naptárba. Eljövök még hozzátok. Viszontlátásra pajtások! " (apuka)

2009. március 30., hétfő

Az orvos

Az orvos látogatásának híre némi izgalommal töltött el. Vajon mit mond, milyen problémát talál, és egyéb aggodalmak. Szerencsénkre ez is jól sült el. A gyerekorvosunk egy kedves, és tapasztalt ember, és a szomszédok körében elburjánzott gyermekáldás révén igen otthonosan mozog a környéken. Megvizsgálta Bencust, és mindent rendben talált. Csak egy kapilláris anyajegy, és egy kis plusz lukacska miatt kell aggódnunk, ami a feneke fölött helyezkedik el, de állítólag nem ritka jelenség a babák körében. Vizsgálat után az orvos megjegyezte, hogy babánknak feltűnően szép vonásai vannak, és igen arányos a testalkata. Azt hiszem, ha néhány héttel ezelőtt valamelyik barátom meséli ezt a gyerekéről, simán megvigasztalom, hogy a doki tutira ezt mondja az összes családnál. Most valahogy Bence finom vonalait, sűrű fekete haját, mélykék szemét figyelve el tudtam hinni, hogy praxisának egyik legszebb babájával találkozott.

A kezdet

Tulajdonképp azt mondhatnám, hogy simábban ment mint gondoltam volna. Első pár nap az ember megpróbálja eddigi hétköznapi ritmusát sutba dobni, és sebtében kialakítani egy másikat. Ekkor válik igazi biorobottá. Mi is, mit gondolom más biorobotok is, könnyen felismertük, hogy a napi teendők 2 nagy csoportra oszthatóak. Az egyikbe tartozik a szoptatás, és azt körülölelő tevékenységek. A másikba tartozik minden más tevékenység, amely villámgyorsan priorizálást kap, és a gyermekünk alvási szakaszának kezdetével kerülhet sor megvalósításukra. Eleinte persze az ember ellenáll, és megpróbál átcsempészni bizonyos elemeket régi életéből. Nálam ilyen volt például a fáradtság elkendőzésére szolgáló szemkörnyéki ápolás. Az első pár nap megdupláztam a szokásos kezelésemet, hátha sikerül úrrá lenni a bajon. Aztán eljutottam egy pontra, ahol egy lemondó legyintéssel feladni kényszerültem a harcot. Azt hiszem, leszek még egy pár dologgal így. (apuka)

2009. március 28., szombat

Fürdetés

Az első önálló fürdetésünk. Láthatóan nagyon bejön Bencének a melegvizes pancsolás. Kifejezetten megnyugtatta.


Életképek a kórházból.

Bence baba alszik.

A születés


„Mami! Én nem tudok tovább várni.” - Gondolhatta magában a mi kis Bencénk. 2009.03.24-ét írunk, mikor is átvette az irányítást. Hajnal kettőkor kezdődött minden "egy kis szivárgással", és nem telt bele 13 órába se, hogy megmutassa magát teljes mivoltában. 14:54 a pontos ideje mikor Bence elhagyta a gazdatestet, és önálló kis lényként megkezdte földi pályafutását. A „kis lény” kifejezés egészen találó a több mint 2 héttel (április 9-re kiírt) korábban érkezett csöppségre, akinek méretei a számadatok ismeretében (2820 gramm, 52 cm) talán annyira nem is, de kézbe fogva mindenképp szürreálisnak mondhatók. A születés utáni gyors ellátás után rögtön a kezembe adták Őt. Mit is mondhatnék. Nehéz leírni azt az érzést. A szemembe összegyűlt könnycseppek fátylán keresztül kerestem Bencét a tenyerem valamely szegletén, hogy homlokára nyomhassam atyai csókom. Ez volt behódolásom első, de korántsem utolsó jele. (Endre az apuka)